Amikor néhány nappal ezelőtt a Duna Plazaban jártam, csodálatos dologra lettem figyelmes. Nem akartam hinni sokat tapasztalt szememnek. Közelebb kellett mennem, hogy alaposan szemügyre vehessem ezt a remekművet, amely méltán pályázhatna az év legrondább kosztümjének járó díjra, mármint ha lenne ilyen. Persze mit az év, lehet, hogy egy évtizede is van már, hogy valaki megálmodta, hiszen jól látszik, hogy időtálló darabról van szó, amelyen nem fognak ki holmi divatirányzatok.
Csak a telefonommal tudtam megörökíteni e páratlan alkotást,  de mindenképpen meg akartam osztani veletek is az élményt, remélem értékelni fogjátok.

Hiszen ritkán látni ilyen magával ragadó mintát, ily pazar színösszeállítást, ilyen elegáns  szabásvonalakat és az anyagok összehangolásának ilyen finom módját.
Na és akkor beszéljünk a csúcspontról, a csípőnél elhelyezett pávatollakról, amelyből a szoknya aljára, de csak a közepére is jutott egy kevés. Igen, a pávatoll összezavarja az embert, hiszen anélkül csak egy átlagosan szörnyű összeállításról lenne szó, de a pávatoll ad neki egy plusz csavart.

Elgondolkodom azon, vajon kinek és milyen alkalomra ajánlja a készítő ezt a modellt?
Kétségtelenül alkalmi viseletnek szánja, erre utal az arany top is, amit alá helyeztek, nyilván előre megfontolt szándékkal.

Színházi viselet erős feltűnési viszketegséggel?

Örömanya a fia esküvőjén, akitől a meny nem sok jót várhat?

Kiöregedett díva, aki a pávatollakkal emlékszik egykori fellépéseire?

Vagy tán mélyebb üzenete van a ruhadarabnak, s a pávatoll szimbólumát felhasználva akarja felhívni figyelmünket mély spirituális átváltozásra?



Őszintén reménykedem abban, hogy a tervező megvilágosodása a stílusára is hatással lesz és a nagy transzformáció az elemzett modellt is érinti, vagyis még azelőtt a felejtés homályába vész, mielőtt valaki véletlenül magáévá tenné.

Legjobb megoldásnak az ollóval felszabdalást tartanám.
S  még az is az egyik kívánságom lenne, hogy kirakatokban, üzletekben ne tűnjenek fel hasonló borzalmak, mert szegény tudatlan és ízlés hiányában szenvedő alany, aki megérkezik a divat fellegvárába, a plázába és ott szembetalálja magát egy ilyen kosztümmel, még elhiszi, hogy valóban csinos és divatos lesz benne. Aztán hazamegy és még elhiteti az esküvőn a többiekkel, hogy a kék barna szegfűmintával és a  derékon elhelyezett pávatollal díszített öltözék elfogadható és viselhető.