A magyar nők közül sokan érzik azt a kínt, amikor tőlünk nyugatabbra utaznak, hogy hiába öltöznek fel szépen, az ottani nők mindig valahogy rendezettebbek, ápoltabbnak tűnnek.
Mindig azt gondolják, hogy EU ide vagy oda, látszik rajtuk honnan jöttek, s ez sajnos a legtöbb esetben tényleg igaz. A határok eltörlésével nem szűntek meg a különbségek a kinézetben. Nem is várhatjuk el a most felnőtt generációtól, hogy tökéletesen megfeleljen ilyen magas elvárásoknak. A magam részéről már attól is boldog vagyok, ha ezt a különbséget valaki felfogja és rosszul érzi magát tőle. A negyven év iskolaköpenyei és szürke, igénytelen öltözékei szépen rányomták a bélyeget a magyar nők megjelenésére. A “szürkülj bele a tömegbe, de ha nem szeretnél, akkor sem juthatsz hozzá semmi jobb darabhoz” elmélet megtette hatását.
Persze ezalatt az évtizedek alatt is léteztek kivételek, akik megőrizték és továbbadták családjukban az igényt az esztétikus külső kialakítására, akik varrónőhöz jártak, akik külföldi útjaik során beszereztek egy-egy jobb darabot. No de a nagy többség erről nem is álmodhatott, vagy egy idő után belefásult és elveszítette érdeklődését. Honnan is tudná hát ennek a generációnak a gyermeke, hogyan kell felöltözni, mennyi időt kell magára szánni ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából?
Szóval mindent megértek, tudom, néhány évnek még el kell telnie ahhoz, hogy a magyar nők ízlésesen, a saját alkatukat szem előtt tartva alakítsák ki megjelenésüket. Hiába a hatalmas választék az üzletekben, hiába lehet ugyanazt kapni, amit Bécsben, ha fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele. Ezt otthonról, a családból szívja magába az ember, vagy ha nem hát az utcáról, a képernyőről, a hazai sztároktól. De mi van, ha ezek a források nem léteznek? Akkor sokkal lassabb lesz a változás, és csak reménykedhetünk benne, hogy bekövetkezik.
Nem, nem csupán pénz kérdés az igényes kinézet. A Kartnerstrassén nem azért látunk minden nőt elegánsnak és tökéletesnek, függetlenül a korától, mert több pénzük van. Nekik születésük óta természetes, hogy a külsejükkel ugyanúgy kell törődniük.
S aki nem hiszi, annak készítettem ezt a fotót.
Nem, ez nem Bécsben készült, hanem egy hazai, budapesti eseményen.Vajon előfordulhatna-e hogy egy osztrák nő ilyen frizurával akár a szemetet is levigye? Szerintem biztosan nem. Otthon sem mutatkozna így, nemhogy emberek közé menjen. Többcentis ősz, vagy egyéb meghatározhatatlan árnyalatú lenövés, fejtetőnél egyformán szétlapult frizura, a dauer nyomai... Mindez teljesen hétköznapi és megszokott látvány itthon. Igen, sokan még mindig ott tartanak, hogy a gyakori hajmosás árt a hajnak, ezért hetente egyszer végzik csak ezt a műveletet. S valószínűleg a gyerekeiknek is ezt tanítják... Nem itt kellene elkezdeni a változást????